2015. nov. 3.

16. Fejezet

Áll az alku?

Nos, jól sejtettem, nem egyszerű ez a „játsszuk el, hogy őrülten szeretlek” dolog. Sőt, kifejezetten nehéznek bizonyult egy bizonyos pont után. Szinte már-már lehetetlennek tűnt a körülmények között, de kezdjük szép lassan, az elejétől.
Miután Ji Heon mindenkit beavatott a szerepe rejtelmeibe, először Min Soon és rajtam volt a sor, hogy megmutassuk, milyen is az a szerelem, ami szinte ragad a cukormáztól és az embert kirázza a hideg tőle. Egy fekete bőrkanapét helyeztek el a kifeszített szürke vászon előtt, majd két reflektorral megvilágították a helyszínt. Min Sooval leültünk az ülőgarnitúrára és több különböző pozitúrában játszottuk el a szerelmes gerlepárt. Néha-néha a stylistok megigazították a külsőnket, hol a hajunkat, hol a ruhákat, hogy tökéletesen álljon. Főleg az én hatalmas szoknyámmal gyűlt meg a bajuk, de azért minden remekül ment. Ji Heon és Hye Bin tanácsokkal látott el, hogyan tartsam a kezem, az állam, a hátam, milyen pillantással nézzek Min Soora, még az ajkaim állását is meghatározták.
Erre a sok tanácsra pedig szükségem is volt, mivel leblokkoltam azon nyomban, ahogy helyet foglaltam a kanapén és csak idegesen bámultam Min Soora ahelyett, amit vártak tőlem. Pár perc után ráébredtek, hogy mennyire kényelmetlenül és zavarban érzem magam, így mindenféle utasítást adtak, ami a változatosság kedvéért kifejezetten jól jött. Ahogy megmondták, mit kell csinálnom, rögtön tettem is a dolgom és akkor már nem láttam a rosszalló pillantásokat a szemükben, hogy ennyire nem tudom, mit kellene tennem.
Itt mutatkozott meg az, hogy egy cseppnyi tapasztalatom sem volt fotózások terén, így a számba kellett rágni mindent és ezt valahogy nem vették számításba kezdetben, mivel ennek nem így kellett volna mennie. Nem kellett volna kínosan feszengenem a kamera előtt, magamtól tudnom kellett volna a megfelelő pózokat, természetesen, mintha csak levegőt vennék.
De végül azért valószínűleg születtek jó képek is, hiszen Hye Bin intett, hogy végeztünk a mi párosunkkal. A képek egyből egy számítógépre kerültek át, ahol meg is nézhettem őket, és azt kellett mondanom, hogy nagyon is elnyerték a tetszésemet, bár még mindig úgy tekintettem saját magamra, mintha nem is én lettem volna, hanem egy vadidegen, aki az arcomat viseli. Nem láttam bele az arcvonásokba azt a Ha Nat, akit én ismertem…
Ezután Min Jun következett, akivel szintén kissé nehézkesen ment a munka, de nem feltétlenül csak miattam. Min Jun is zavarban volt, hogy úgy kellett rám tekintenie, mintha szerelmes lenne belém, holott világéletében a húgaként kezelt. Ji Heonnak meggyűlt a baja velünk, de azért összehoztunk pár használható képet is, mivel Min Junt olyan háromnegyed óra után leváltotta Se Joo.
- Jól van, Se Joo, tudod, mi a dolgod, csak légy természetes és próbáld minél inkább kimutatni a ragaszkodásodat Ha Na iránt, mintha ő jelentené számodra a világot! – fejtette ki a fiú teendőjét Ji Heon, miközben felém lépdelt szürke öltönyében.
- Értettem – felelte és mellém állt. – Mindent bele, Ha Na, úgy mintha szeretnél!
Kacsintott egyet a fiú, mire pirosan felkuncogtam a viccen, amit rajtunk kívül senki más nem érthetett. Fekete haját még belőtte az egyik fodrász, míg a stylistok a ruháján végezték el az utolsó simításokat. Nekem egy kicsit megigazították a sminkem, mert az erős fények miatt a bőröm egyre jobban fénylett a képeken és ezt kijavították egy kis alapozóval, amivel elfedték ezt a csillogást.
- Akkor nézzük azt a tökéletes szerelmet! – készítette be a fényképezőgépét Hye Bin, amint elkészültünk Se Jooval. Felpillantottam a csokibarna íriszekbe és szégyenlősen elmosolyodtam, hogy most először nyíltan kimutathatjuk, mit is érzünk a másik iránt, és senki sem fog megbotránkozni rajta.
Valószínűleg Se Joonak is valami hasonlók járhattak a fejében, mivel azonnal átkarolta a derekamat és hátulról szorosan magához ölelt, még a szuszt is kiszorítva belőlem hirtelen.
- Se Joo! – nevettem fel a hirtelen megnyilvánulásán, és láttam a körülöttünk lévők arcán is, hogy megmosolyogtatta őket a cselekedete.
- Csak használjuk ki a helyzetet egy kicsit! – súgta vidáman. Hát akkor nem tévedtem és egy rugóra járt az agyunk, mivel mindkettőnk egyből arra gondolt, hogy ideje egy kissé átlépni a határokat és a tűzzel játszani.
A torkomban dobogó szívvel engedtem Se Joonak, hogy még közelebb vonjon magához, az arcát az enyém mellé szorította és lehunyva a szemem, élveztem, hogy ilyen nyíltan kimutatjuk az egymás iránt érzett szerelmünket. A hátamon éreztem a fiú hevesen dobogó szívét, a fülemben halk légzésével döntöttem hátra a fejem a mellkasának. Egyfajta nyugalom szállt meg a karjai között és ha csak kettesben lettünk volna, akkor már rég rátapasztottam volna az ajkaim az övére, mégis kénytelen voltam magam türtőztetni.
- Bár kettesben lennénk! – sóhajtott a fülembe halkan a fiú, hogy csak én halljam, mire összerezzentem a karjai között. Váratlanul ért a hangja és egy pillanatra megijedtem, hogy valaki más is fültanúja volt. De hogy senki sem vetett ránk furcsálló pillantásokat vagy borult ki, sejtettem, hogy Se Joo elég csendes volt ahhoz, hogy ne vonja magunkra a többiek figyelmét.
- Túlságosan ugyanazok járnak a fejünkben – suttogtam vissza, miközben megszorítottam a karját, ami engem ölelt, és azon igyekeztem, ne húzódjon mosolyra a szám a természetes késztetés hatására.
- Jól van, most valami másik pózt kérek! – mondta hangosan Hye Bin, Se Joo pedig szép lassan elengedett és maga felé fordított. Kiszámított mozdulatokkal két tenyere közé fogta az arcomat és hirtelen azt hittem, meg akar csókolni, de aztán csak a homlokát támasztotta az enyémnek. Orrunk súrolta egymást és leheletét éreztem a számon, így nem volt meglepő, hogy egy nagyot nyeltem a szituációnak hála. Ujjaimmal megfogtam az alkarját és szinte abba kapaszkodtam, hogy ne tegyek valami ostobaságot mindenki figyelő pillantása előtt.
- Ha ugyanarra gondolnánk, már rég nekem estél volna – viccelődött a fiú, de csak dühösen fújtam rá a megszólalása miatt.
- Talán csak neked lehet önuralmad? – morogtam összeszorított fogaim között.
- Hidd el, ha ugyanaz járna most a fejedben, mint nekem, akkor… - nyitva hagyta a mondatot, de ahogy kinyitottam a szemem és belenéztem csokibarna íriszeibe elállt a lélegzetem is. Vágy, szenvedély és visszafojtott éhség uralkodott bennük, amik csak rám vártak. Éreztem, ha egy kicsit is megmozdulnék, és a szánk közötti kis rést lecsökkenteném, akkor képtelen lett volna nemet mondani az ösztöneinek és itt mindenki előtt megcsókolt volna. Nem mintha annyira ellenemre lett volna a dolog, de akkor sem a bátyám, a srácok és a cég alkalmazottai előtt kellett volna megtennünk ezt a lépést.
- Rendben, másik beállást, gyerekek! – rántott ki a gondolataim közül Hye Bin, szerencsénkre. Így Se Joo végre elengedte a pillantásom és ezúttal tenyereit levezetve az arcomról a hátamra csúsztatta, majd magához vonva ölelt. Karjaim automatikusan kúsztak a hátára és kapaszkodtak bele a zakója puha anyagába, arcomat a mellkasába fúrtam, miközben kezével a hajamat simogatta, mint egy vigasztalnivaló kislányét.
- Elfelejtettem mondani – kezdett bele és még szorosabban ölelt, miközben a fejét lehajtotta az enyém mellé. -, hogy igazán gyönyörű vagy ma.
Lányos zavaromban felkuncogtam és éreztem, hogy elpirulok a szavai hatására. Jólesett hallani ezt a bókot annak a fiúnak a szájából, akit szerettem. Kicsit lazítva a karjaimon felemeltem a fejem, hogy Se Joo szemébe tudjak nézni.
- Köszönöm! – mosolyogtam rá meghatódva és egy lágy mosolyt kaptam viszonzásul, miközben az ujja begyével végigsimított a járomcsontom környékén, amitől csak még jobban lángra gyúlt az arcom.
- Csak az igazat mondtam – lehelte halkan és ismét ölelésébe zárt. Melegem volt és Se Jooból is áradt a hőség, ahogy egymásba kapaszkodva álltunk a stáb szemeinek kereszttüzében. Egy gyenge hang kezdett motoszkálni az agyam egy hátsó, eldugott zugában, miközben vártam, hogy Hye Bin váltást kérjen egy újabb pozitúrára. Elsőnek nem törődtem vele, mert nem értettem egy szavát sem, de aztán egyre tisztább és érthetőbb lett. Az a tompa hang figyelmeztetett, hogy ne lankadjon az éberségem, még ha azt is hiszem, hogy senki nem fog gyanút, akkor is legyek felkészült. Nem neszelheti meg senki sem, hogy ez Se Jooval nem csak játék, nem jöhetnek rá, hogy a valóság egy apró szeletét látják és nem egy mesteri színjátékot.
Félrehessegettem a hangot, ami óva intett a veszélytől és próbáltam figyelmen kívül hagyni. Hiszen hadd élvezzem már, hogy szabadon Se Joo oldalán állhatok, mint a barátnője és nem úgy, mint egy régi ismerős, vagy éppen az a kislány, aki régen a nyakán lógott! Még ha ennek senki sem volt valójában tudatában…
De akárhogy is igyekeztem, nem tudtam teljesen kikapcsolni az agyam, még elnyomni sem sikerült a félelmet, ami pillanatok alatt eluralkodott rajtam és idegesen topogtam a cipőmmel a ruhám alatt, amit senki sem láthatott. Legszívesebben körbenéztem volna, hogy ki milyen tekintettel bámul ránk, mert abból megtudhattam volna, hogy túlléptük-e a határt vagy sem.
- Jól van, azt hiszem, ezek a képek meg is teszik – hallottam meg Hye Bin hangját, amiért most hálát adtam és végre elhúzódhattam a fiútól nagy megkönnyebbülésemre.
- Ennyi volt? – bukott ki belőlem megdöbbenve, mikor rájöttem, mit is mondott. Azt hittem, ismét csak egy beállást akar kérni. – De hisz csak nemrég kezdtük.
Se Joo keze még mindig a derekamon pihent, ahogy mindketten a fotóst néztük értetlen tekintettel. Hiszen Min Sooval és Min Junnal több mint fél órás munka volt összehozni néhány jó képet, Se Jooval pedig alig negyed órája kezdtünk neki és máris végeztünk volna?
- Én is ámultam, hogy ezúttal milyen gördülékenyen sikerült elkészíteni a képeket – mosolygott Hye Bin. – Talán kezdesz ráérezni az ízére.
- Hogyne… - motyogtam magamnak és félénken pillantottam fel a mellettem álló fiúra. Mindketten tudtuk, hogy egyáltalán nem erről volt szó. Csupán nem kellett gondolkoznom és tűnődnöm, mit tegyek és hogyan viselkedjek, mint korábban. Se Joo irányított mindent és mivel bíztam benne, így nem okozott gondot eljátszani a szerepemet. Egyébként pedig annyira nem is kellett játszanom, mivel az érzelmeim valósak voltak és nem csak a képek kedvéért az arcomra varázsolt kifejezéseket mutattam a kamera felé.
- Gyertek, nézzétek meg őket! – intett Hye Bin elégedetten és Se Jooval az oldalamon sétáltam a monitor elé, hogy a többiekkel együtt megnézhessük az elkészült fotókat.
Leesett állal néztem, ahogy a számítógépnél ülő férfi végigpörgeti lassan a képeket, amik merőben különböztek az eddigiektől. Legalábbis nekem teljesen másnak tűntek, de talán csak azért, mert többet láttam beléjük, mint amit elárultak. Valahogy azt éreztem, hogy nem is fotózáson készültek a képek, hanem egy lesifotós által lekapott fotókkal találtam szemben magam. Mintha megint apám irodájában bámultam volna a Se Jooval eltöltött randink megörökített képeit. A gyomrom egy hatalmasat bukfencezett és feszülten kémleltem a többieket a pilláim alól.
Féltem, hogy furcsának fogják találni ezt a nagy összhangot Se Jooval, hogy ilyen közel voltunk egymáshoz és meglehetősen meghitten. Féltem, hogy bele fognak magyarázni valamit, hogy egy pletyka indul ki az egészből, amit lehetetlen lesz majd megállítani, aminek Se Joo és a banda fogja a kárát látni. Hogy ennek a pár perces élvezetnek, ahol elszaladt velünk a ló egy pillanatra, nagyobb és komolyabb következményei lesznek, mint abba képesek lettünk volna belegondolni.
De ahogy jobban megfigyeltem az arcokat, rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem ez volt a helyzet. Mindenki bólogatva és elismerően nézte a képeket, néha pedig egy-egy hibára vagy éppen részletre hívták fel a figyelmet, amit közösen megvitattak. Akkor mégsem csináltunk semmi kompromittálót Se Jooval?
A helyzet pedig nagyon úgy tűnt, hogy a legkisebb gyanút és feltűnést sem keltettük a fiúval. Pontosan azt várták el tőlünk, amit csináltunk, se többet, se kevesebbet. Ezt pedig Ji Heon is megjegyezte, hogy eddig ez a páros nyerte el legjobban a tetszését, amitől szinte dagadt a mellünk a büszkeségtől. Na jó, lehet Se Joonak nem volt olyan nagy szám, de nekem igenis sokat számított. Le sem tudtam vakarni a vigyort a képemről egész idő alatt, míg a fotókról beszélgettünk.
- Oké, akkor már csak egy sorozat van hátra – fonta keresztbe a kezét a mellkasa előtt a rendező és körbenézett a helyiségben. – Kyu Hyun merre van?
Oh, istenem! Teljesen ki is ment a fejemből, hogy a neheze még csak most jön! Kyu Hyun. Már a nevére is összeszorult a gyomrom és idegesen pillantottam hátra a vállam felett a fiút keresve.
Nem kellett sokáig kutatnom utána, mivel a kanapén üldögélt és Ri Jinnel beszélgetett, aki éppen hátravetve a haját, nevetett fel a fiú egy viccén. Gondolom, nagyon jó vicc lehetett, mert különben elég furán vette volna ki magát, hogy így felnyerít a semmin… Különben is, idősebb, mint Kyu Hyun. Nem kellemetlen neki egy fiatalabb fiúval így elszórakozni mindenki szeme láttára?
Nyugi, Ha Na! Te nem vagy féltékeny! Kyu Hyunra és Ri Jinre? Ugyan már, van egy tökéletes pasid, akit szeretsz és nyilvánvalóan ő is erős érzelmeket táplál irántad. Mi másra lenne még szükséged emellett?!
De mindegy volt mennyire próbálkoztam, mindegy volt milyen hazugsággal hozakodtam elő, mert összeszűkült szemekkel néztem a párosukat, amint nevetgélve állnak fel és jönnek felénk. Az a szörnyeteg megint ébredezett a gyomrom mélyén és össze kellett szorítanom az állkapcsom, nehogy elfintorodjak a látványukra. Utáltam ezt az érzést! Utáltam, hogy képes volt a fiú ilyen semmiséggel is féltékennyé tenni, méghozzá akaratán kívül. Mert a féltékenység mellett egyből felbukkant a bűntudat is Se Joo miatt, hiszen mégiscsak az ő barátnője voltam és megígértem, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy elfelejtsem Kyu Hyunt. Erre itt féltékenykedek egy stylistra, mert rámosolygott Kyu Hyunra?! Inkább még a frissen manikűrözött körmömet is belevájtam a tenyerembe, hogy megnyugodjak és csak egy semleges arckifejezéssel fogadjam őket, amint hozzánk értek.
- Megfelelőek lettek a képek? – érdeklődött könnyedén és derűsen Kyu Hyun Ji Heontól.
- Igen, eddig ez ment a leggördülékenyebben. Remélem, veletek is ilyen hamar végzünk, mert már jó lenne ebédelni – csapkodta vállon a férfi a fiút, jelezve, hogy akármennyire is türelmes, igyekezzünk a fotókkal.
- Ne aggódjon, rendező úr! – kacsintott vidáman Kyu Hyun. – Ha Na és én remek munkát fogunk végezni, ugye?
- Tessék? – kaptam rá ijedten a tekintetem, mert éppen megzavart Ri Jin bámulásában és elemzésében. Ugyanis a nő igazán olyan szemmel méregette a fiút, miközben az beszélt a rendezővel, ami nyilvánosan nem lett volna illendő. Végigpillantott az egész testén, elidőzve a fenekénél és azt bizton állíthatom, hogy nem egy stylist szemével mustrálta végig a srácot!
- Visszavonom, uram, azt hiszem, lesznek itt még problémák – nézett rám kihívóan, de csak csendben egy mosolyt erőltettem az arcomra és nem szóltam semmit sem. Féltem, hogy valami egész más fog rajta kicsúszni, mint aminek kellett volna.
- Hajrá, gyerekek! Amint végeztünk, mindenkit meghívok ebédre! – ajánlotta fel Ji Heon nagylelkűen, mire kitörő tapsvihar fogadta az ötletet és mindenkinek felcsillant a szeme az ingyen kaja hallatán.
- Mindent bele! – tessékelt odébb Sung Chan, hogy ideje nekilátni a munkának.
- Te egy adag kimbapért is eladnál! – morogtam az orrom alatt a bátyámnak, mert tudtam, hogy mennyire szereti a hasát és annak ellenére, hogy soha nem volt hiánya pénz terén, mégis irtózatosan szerette az ingyen dolgokat meg az akciókat. Úgy viselkedett, mint egy háziasszony, mikor néhanapján elmentünk vásárolni! Az üzletben mikor meghallotta, hogy valami akciós, egyből rohant és ha nem ő volt az első, aki részesült az ajánlatból, akkor nem volt elégedett teljesen. Én csak mindig félreállva vártam, míg megverekedett az idősebb nőkkel a jutalmáért, és legszívesebben elsüllyedtem volna, mikor meglátták, hogy vele vagyok. Hiszen ilyen viselkedést egy huszonéves fiútól nem szokott meg az ember! De talán ez azért volt, mert anya után ő vette át a szerepét a háztartásban, miután visszajött a katonaságból. A házvezetőnőtől apa azon nyomban megszabadult, amint lehetősége adódott rá, de persze azzal már nem foglalkozott, hogy ki fogja rendben tartani otthon a dolgokat. Így Sung Channal megosztottuk magunk között a feladatokat, és rá hárult a bevásárlás. De így utólag erősen megbántam az akkori döntésemet. Mert Sung Channak a mai napig egy igen erős gyenge pontja bármi, amit az "ingyen" határozószóval látnak el, szerencsétlenségemre.
- Hogy mondhatsz ilyet, Ha Na?! – háborodott fel a bátyám és kezeit a vállamra helyezte, majd közelebb hajolt, hogy a szemembe tudjon nézni. – Soha nem lennék képes eladni téged egy adag kimbapért! Fáj, hogy ezt feltételezed rólam, hiszen a bátyád vagyok!
- Tévedtem, akkor kettőért – emeltem fel a szemöldököm várakozón, hogy abbahagyhatja a színészkedést.
- Túl jól ismersz! – nevetett fel és a vállamnál fogva megfordított, hogy indulhassak folytatni a munkát, de már én is mosolyogtam rajta, hogy ilyen felszabadult és idióta is tud lenni, ha akar.
De mikor megláttam, mi vár rám a kamera előtt, lehervadt a mosoly az arcomról. Csak egy pillanatra feledkezem meg arról, hogy Kyu Hyun következik és tessék! Szinte elemi erővel vágott gyomron a tudat, hogy ideje eljátszanom a szerelmes fruskát most ezzel a fiúval is. Akit szemmel láthatólag Ri Jin megint kezelésbe vett és most az ingét, majd az övét igazítgatta. Mintha egyik sem állt volna tökéletesen rajta!
Áh, hagyd már ezt abba, Ha Na! Csak mosolyogj és legyél túl minél hamarabb ezen az egészen, hogy Sung Chan megkaphassa végre az ingyen ebédjét!
- Kezdhetjük? – mosolyogtam rá a fiúra, mikor odaértem, és elégedett voltam a teljesítményemmel, mert egy szemernyit sem lehetett felfedezni a hangomban azokból az érzésekből, amik jelenleg kavarogtak bennem.
- Csak egy pillanat! – emelte fel a mutató ujját Ri Jin, jelezve, hogy még pár percre szüksége van, amit csak egy feszes mosollyal nyugtáztam. Szerencsémre viszont az egyik sminkes odajött, hogy a rúzsomat megigazítsa, mert a nagy idegeskedésben valószínűleg leharapdáltam a számról. – Kész is!
Hál Istennek!
- Kyu Hyun, tedd azt, amit megbeszéltünk! Legyen túlfűtött az egész jelenet és kompozíció, mind érzelmekben, mind szexualitásban! – ahogy meghallottam Ji Heon tanácsát, egyből elkerekedett a szemem és a szám is. – Ha nem vigyázol, akkor Min Jun vagy Se Joo szerepébe csúszhatsz, amivel elrontod az összeállítást és a koncepciót.
- Semmi gond nem lesz – legyintett Kyu Hyun és csak mellém lépve a csípőmre helyezte a tenyerét, mire ugrottam egyet ott helyben. – Nekem való szerep ez!
- Akkor kezdjük egy kis bemelegítéssel, karoljátok át egymást és nézzetek egymásra úgy, mintha az első közös éjszakátokat töltenétek együtt! – utasított Hye Bin nyomogatva a gombokat fényképezőgépén, mire félrenyelve a saját nyálam, kezdtem bele egy köhögő rohamba. Már azt hittem, hogy meg fogok fulladni, még Kyu Hyun is elkezdte ütögetni a hátamat, hátha ezzel segít, csakhogy nem akadt semmi sem a torkomon, hacsak Hye Bin szavai nem. Bár azért láttam a fiú szája szegletében megbújó mosolyt és a szavai is arról árulkodtak, kifejezetten jól szórakozik rajtam.
- Vedd úgy, mint egy gyakorlást az első éjszakára, csillagom! – súgta pimaszul a fülembe és ahogy végigsimított a hátamon, kirázott a hideg a keze alatt. Csakhogy nem tudtam eldönteni, hogy ez jólesett-e vagy sem! Ajh!
- Idióta! – válaszoltam halkan és oldalba könyököltem, mire felnyögött nagy megelégedésemre, még ha az arcom szinte lángolt is a korábbi miatt. – Inkább végezzünk ezzel gyorsan és legyünk túl az egészen minél hamarabb!
Vele szembe fordultam és várakozóan néztem rá, hogy készen állok és kezdheti, akármit is akar csinálni - oké, talán nem akármit…-, de ő meg sem mozdult.
- Mi az? – kérdeztem értetlenül és kérdőn néztem rá, mert zavart, hogy csak bámult rám és egy szót sem szólt.
- Ri Jin egész jó munkát végzett.
Egyrészt elakadt a szavam a váratlan dicsérettől, másrészt pedig Ri Jin említésére el is öntött a düh. Mélyeket lélegezve nyugtatni akartam magam, és túllépni rajta, vagy még jobb lett volna szó nélkül hagyni, de ezzel valahogy sikeresen elkéstem. Már megint.
- De jó neki… - még talán, ha csak a szavak jutnak el Kyu Hyun tudatáig, akkor megúszom ezt az egészet. De sajnos hallotta a morgó hangom és látta a fancsali képet is, amit vágtam hozzá. Így az ajkamba harapva szidtam magam a hirtelenségem miatt. Már megint.
- Csak nem féltékeny vagy rá?
- Mi? Hogy? – emeltem fel rá ijedten a tekintetem és a hangom is feljebb ugrott pár oktávval. Ez egyszerűen lehetetlen! Mégis hogyan jöhetett rá? Nem mondtam semmit, nem is viselkedtem furcsán! Vagy csak viccelődik ismét? Így inkább egy mosolyt erőltettem az arcomra és úgy tettem, mint akinek fogalma sincs, miről beszél. – Ezt meg miből gondolod?
- Túl nyilvánvaló vagy – alig bírta visszafogni a fennhéjázó vigyorát és úgy fennhordta az orrát, mintha első helyezést ért el volna az iskolában a diákok között az év végi vizsgákon. – Láttam, hogy néztél ránk, mikor a kanapén beszélgettünk.
- Mégis hogyan? Oszd meg velem! – tettem keresztbe a karom a mellkasom előtt és adtam a szkeptikust. Add, hogy át tudjam verni, Istenem!
- Mint aki egy kiskanál vízben meg tudná fojtani Ri Jint – billentette oldalra a fejét Kyu Hyun és még mindig annyira öntelten viselkedett, hogy csak nagy nehezen tudtam visszatartani, hogy ne rúgjam bokán.
- Igazán élénk fantáziád van – bólogattam, mint akit lenyűgözött a felvetése. Gyerünk, Ha Na, menni fog ez, még csak a szemed se rebbenjen!
- Tudod – kezdett bele és közelebb lépett hozzám, alig egy lépésnyire tőlem, amit azonnal meg akartam növelni, de elkapta a derekam és magához rántott. -, az még gyanúsabb, hogy túl nyugodtan kezeled most az egészet.
- Már az is baj, ha nyugodt maradok, meg az is, ha ideges leszek?! – törtem ki hangosabban, mint ahogy szándékoztam, aminek valószínűleg több köze volt Kyu Hyun kezének a derekamon, mint amit hajlandó lettem volna beismerni.
- Ez már olyan Ha Nasabb viselkedés volt – kuncogott fel és a másik kezével is átkarolta a derekam a karom alatt.
- Mégis mit csinálsz?! – néztem le a kezeire, majd ismét fel az arcára. Mocorogtam a kezei között, hogy megszabadulhassak, de nem eresztett.
- A dolgom – rántott a vállán és a ficánkolásom ellenére közelebb vont magához. Mégis a felsőtestemmel hátradőltem, hogy az arcunk minél távolabb legyen egymástól. De még így sem tűnt túl soknak az a negyven centi. - Rémlik, hogy fotózáson vagyunk?
Ahogy pedig ezt kimondta, hirtelen tudatában lettem, hogy nem csak kettesben vagyunk. A fények, a kamera kattogó hangja, a háttérben szóló zene, mind eljutott az agyamig. Miért volt az, hogy folyton megszűnt létezni a világ, ha Kyu Hyunnal voltam? Folyton megfeledkeztem mindenről és mindenkiről, mikor beszélgettünk. Ebben a pár percben valahogy még az is kiment a fejemből, hogy rajtunk kívül még itt van legalább tizenöt ember, ha nem több. És közöttük ott volt a barátom is, aki minden bizonnyal árgus szemekkel vizslatott minket jelenleg is. Se Joo… Megígértem neki, hogy kerülni fogom Kyu Hyunt, erre itt ölelget a szeme láttára.
~ De hiszen ő intézte el tulajdonképpen az egészet.
~ Micsoda? – most az egyszer nem ért olyan váratlanul gonosz Ha Na felbukkanása és kíváncsian vártam, mit akar kihozni ebből az egészből.
~ Ha nem ajánlja fel Ji Heonnak, hogy akár te is szerepelhetsz a klipben, akkor ez meg sem történhetett volna – fejtette ki az érvelését és az volt a legszomorúbb, hogy igaza volt. Ha Se Joo nem hozza fel a rendezőnek a lehetőséget, hogy az enyém legyen a főszerep, akkor nem kötöttünk volna ki itt és most Kyu Hyunnal.
~ De nem foghatom erre, amit most csinálunk a fiúval!
~ Ez a feladatod – jelentette ki halál nyugodtan a belső hangom. – Ha nem is tudta, hogy ezzel fog járni a dolog, akkor is az ő felelőssége és viselje el. Nem utasíthatod vissza Ji Heon vagy éppen Hye Bin kérését, csak mert félsz, hogy megbántod vele Se Joo érzéseit. Ezt pedig a szíve mélyén ő is tudja, még ha a düh és a féltékenység mélyén el is rejtőzött az igazság elől.
~ Tudod, borzasztóan utálom, mikor egyszerre adnék neked igazat és kötnék beléd… - sóhajtottam frusztráltan.
~ Igazán szívesen!
- Ha Na, karold már át Kyu Hyun nyakát! – jött a türelmetlen hang Hye Bintől és fel sem tűnt, de már a karjaim az említett helyen pihentek. Nem bírtam, ha valaki elégedetlen volt velem vagy éppen dühös és a testem önmagától cselekedett, hogy enyhítsen ezen az érzésen. De mégsem bírtam a fiúra nézni, csak félrefordulva bámultam a földet, miközben a torkomban dobogott a szívem. Mert ha próbáltam is logikus magyarázatot találni arra, hogy nem rossz dolog, amit most Kyu Hyunnal csinálok, a háborgó lelkiismeretemre nem igazán hatottak az ész érvek.
- Nézz is rá, Ha Na! – Hye Bin nem volt igazán elégedett velem és ezt már éreztem is rajta. – Korábban olyan simán ment minden, mi történt veled?
- Csak egy kis időre van szüksége, semmi gond! – intette le Kyu Hyun a nőt és éreztem, hogy engem figyel, majd halkabban folytatta. – Ha Na, nézz rám!
Olyan gyengéd és simogató volt a hangja, hogy önkéntelenül is lassan felé fordítottam a fejem. Ahogy találkozott a tekintetünk, nyeltem egy nagyot és megfeszültem egész testemben.
- Ne nézz ilyen rémült, kis nyuszi módjára! – mosolygott rám lágyan és a hatására eltűntek az aggodalmas ráncok a homlokomról, kisimult az arcom és már csak a szapora lélegzésem emlékeztetett a kis félelemre a szívemben. – Látod, megy ez jobban is!
Tenyere a hátamra simult és óvatosan húzta magához közelebb a felsőtestem, ami csak kis ellenállást tanúsított a mozdulatával szemben. Ónix szemei szinte cirógatták az arcom és már az sem zavart, hogy olyan közel voltak.
Már az sem zavart…?
Gyerünk, Ha Na, ne add meg a fiúnak azt, amit akar! Légy erős és ne veszíts ellene! Tereld el a gondolataidat azokról a fekete szemekről, azokról a hatalmas tenyerekről, amik között szinte elernyedsz és legfőképpen legyen tiszta a fejed! Gondolj valami másra! Mire is kéne… Olyan mélynek tűnnek a szemei, mint két sötét és végtelen kút… Gyerünk, Ha Na! Mit utálsz a legjobban? Se Rit? Apát?
Apáról egyből a családra asszociáltam, a család említésétől pedig valami olyasmi bukott ki belőlem, ami váratlanul ért engem is, de még Kyu Hyunt is.
- Mesélj Jae Wanról!
- Tessék? – hökkent meg és egész testében megdermedt. Még a szemei is megrebbentek a hirtelen kérésem hallatán. – Ez meg hogy jön most ide?
- Korábban elintézted két szóval az egészet – duzzogtam. – Alig mondtál róla valamit, pedig elismerted, hogy jogomban áll tudni egy s mást. De erre csak annyit osztottál meg velem, hogy nem hirdetitek, hogy testvérek vagytok.
Mintha kissé megleptem volna ezzel a témával, amit el is hittem, de ez jobbnak látszott, mint az, hogy továbbra is azon törjem a fejem, milyen jól néz ki. Ahhoz képest még az egysejtűek osztódása is jobb választás lett volna.
- Szóval mesélhetnél valamit Jae Wanról vagy legalább arról, hogy miért is kéne elkerülnöm és miért óvsz úgy tőle, mint a tűztől! – jelentettem ki határozottan megszorítva a nyakát.
Láttam, hogy nem tetszik neki a téma, amire terelődött a beszélgetés, mert a szemöldökét összevonva nézett le rám, de aztán rendezte az arcvonásait és ismét visszatért az élet a karjaiba, amik már nem kegyelmeztek és teljesen magához szorított. A bőrömön éreztem a leheletét és megcsapott annak a borzasztóan finom kölninek az illata, ami lassan beszivárgott az orromba is.
- Hogy én meséljek? – tette fel a költői kérdést, vagyis inkább kiderült, hogy csak az volt, mert egyből folytatta is. – Így is te tartozol nekem némi magyarázattal.
- Miről beszélsz? – hüledeztem és nagyokat pislogtam rá. – Majdhogynem nyitott könyv vagyok előtted, mégis mit szeretnél még tudni? Hogy mekkora melltartót hordok, vagy mit?
Oké, talán erős túlzás volt a nyitott könyv kifejezés, hiszen Se Jooról és rólam egy kukkot sem tudott, de az tagadhatatlan tény volt, hogy Se Jooval elég jó versenypozícióban voltak ahhoz, hogy elmondhassák magukról, ők ismerik a legjobban Yoon Ha Nat. Ebben pedig az volt a legszomorúbb, hogy nem a barátomé volt egyértelműen ez a hely...
- Nem rossz ötlet és még erre vissza is térhetünk később – vigyorgott rám egy igazán perverz mosollyal, amit utána el is tüntetett az arcáról. –, de inkább az érdekelne, mi történt a liftben.
Elnyílt szájjal bámultam rá, ahogy ő is sikeresen felhozott egy olyan dolgot, amire nem számítottam és meglepett vele. Ugyanis még aznap, mikor volt az a nagy vihar és áramszünet, akkor Se Joo telefonján beszéltem vele és rákérdezett erre a dologra. De azóta nem voltunk szerencsére olyan helyzetben, hogy beszéljünk erről és megvitathassuk, amiért hálás is voltam. Nem mellesleg pedig titkon azt reméltem, elfelejtette.
- Miért érdekel ez téged annyira? – köszörültem a torkomon kellemetlenül feszengve.
- Azon kívül, hogy úgy rám ijesztettél, hogy már azt hittem, felfeszítem az ajtókat, csakhogy kijuttassalak a liftből, még ha az ujjaim bánják is? – második költői kérdése ott lebegett kettőnk között és elpirulva bámultam a fiúra, akinek ezúttal semmi komolytalanságot és viccelődést nem tudtam kivenni sem a hangjából, sem a tekintetéből. A szívem hevesebben kezdett el dobogni, ahogy teltek a másodpercek, de csak nem kapta el egyikünk sem a tekintetét. Pontosan tudtam, hogy milyen komoly dolgot mondott nekem az előbb. Még ha az ujjai bánják is… Egy gitáros számára, ha az ujjai, a kezei megsérülnek, az szinte halálos ítélet. Vagy legalábbis nagyon kínkeserves módon játszhatna újra hangszeren. – Szóval nem gondolod, hogy legalább egy kis magyarázatot megérdemelnék?
Ennek ellenére mégsem tudtam csak úgy egyszerűen belenyugodni abba, hogy igaza legyen.
- És te nem gondolod, hogy én is megérdemelnék ennyit? – kérdeztem kíváncsian. – Majdnem leordítottad a fejem a saját öcséd miatt. Mégis miért akarsz ennyire távol tartani tőle, mi rosszat tett? Vagy mi rosszat tehetne velem?
Igazság szerint éreztem rajta a riadalmat és félelmet, mikor rájött, hogy ismerem Jae Want és ez engem is nyugtalansággal töltött el. Soha nem láttam ilyennek és főleg nem egy családtagjától vártam volna ezt a hatást.
- Ha megkérhetlek, ne szólítsd az öcsémnek! – kapta félre a tekintetét és meglepődtem, hogy egy ilyen apró és jelentéktelen részleten fennakadt. Nem olyannak ismertem, akinek ennyire számítana egy-egy megnevezés vagy cím, de úgy látszott az öccsével – bocsánat, Jae Wannal – kapcsolatban más volt a helyzet és a hozzáállása is. – Régóta nem tekintünk egymásra testvérekként, ha egyáltalán valaha tekintettünk.
Meglepődve pislogtam rá és valahogy szomorúságot éreztem a hangjában, és ezt láttam a szemében is. A szívem azonnal meglágyult és meg akartam vigasztalni, hogy ez biztos nem így van és téved, de mivel fogalmam sem volt, hogy mi van közte és Jae Wan között, nem akartam felelőtlen dolgokat állítani, amivel esetleg csak feldühítem. Éppen szóra nyílt a szám, de valaki félbeszakított.
- Gyerekek, mi lesz már? – tette csípőre a kezét Hye Bin ingerülten. – Meddig akartok még beszélgetni? Szóljatok, ha méltóztattok végre a munkára koncentrálni!
- Elnézést kérünk! – hajtott fejet Kyu Hyun a nő felé, majd ismét nekem szentelte a figyelmét. Úgy tűnt, mint aki gondolkozik és lázasan dolgoznak a fogaskerekek a fejében, majd felcsillant a szeme, jelezve, hogy valami igenis eszébe jutott és eredménnyel járt a nagy fejtörése. – Ha el tudod velem hitetni, hogy szeretsz és hogy élvezed minden pillanatát a fotózásnak, akkor benne vagyok és eltüntetek néhány homályos foltot Jae Wannal kapcsolatban.
- Micsoda?! – fagytam le a szavai hallatán. Hogy a fenébe jutott mégis erre a következtetésre egy pillanat alatt?!
- Hallottad! – nézett rám várakozón. – Áll az alku?
Szóval ha eljátszom a fotózáson, hogy hú, de nagyon odavagyok érte, akkor mesél Jae Wanról cserébe? A mérleg egyik nyelvén az információk hevertek Jae Wanról, amik nagyon is csábítottak, a másikon pedig a nehéz kihívás, hogy mindenki szeme láttára viselkedjek úgy, mintha éppen le akarnám teperni az ágyra. Nem mellesleg mindezt Se Joo előtt. Miért éreztem én ezt csapdának?
- És ha átversz?
- Úgy ismersz, mint aki hazudni szokott neked? – túl sok volt mostanában a költői kérdése a srácnak. Merthogy tényleg nem arról volt híres, hogy nem bízhattam meg az adott szavában. Hiszen még egyszer sem hazudott nekem, maximum nem osztott meg velem minden egyes részletet. De akkor is gyanús volt, hogy felajánlott egy ilyen lehetőséget csak úgy a semmiből.
Ahogy pedig rájöttem, hogy mi is volt olyan furcsa az egészben, egyből rá is kérdeztem.
- És mi lesz a liftes dologgal, nem érdekel már?
- Ó, azt bármikor ki tudom belőled szedni, de neked már nehezebb dolgod lenne velem – húzta félmosolyra a száját, amin felkaptam azonnal a vizet. Azt hiszi, rögtön bármit kikotyogok neki, amire csak kíváncsi?! Bár ha a fogadás tétjének semmi köze a liftes incidenshez, akkor talán még jól is járok. Hiszen így semmi sem kötelezne arra, hogy valóban megosszam azoknak a sötét perceknek az emlékeit a fiúval. Nem kell még egyszer felidéznem és átélnem azokat a fájdalmas pillanatokat, csak azért, mert lógok neki egy kis magyarázattal. Majd meglátja, hogy nem olyan könnyű kiszedni belőlem mindent! – Szóval eldöntheted élsz-e a lehetőséggel vagy sem.
- Mintha adnál valójában választási lehetőséget! – Még ha úgy is tűnt, hogy tényleg választhatok, hogy elfogadom-e az ajánlatát, tudtam, hogy igazából nem volt helye itt kétségnek. Túlságosan érdekelt ez a Kyu Hyun-Jae Wan téma, amiről a fiú nagyon is jól tudott, ezt pedig nem szégyellte kihasználni. Ha volt esélyem egy kicsivel is többet megtudni Kyu Hyunról, mint amivel rendelkeztem, akkor valahogy ösztönösen húzott felé a szívem, hogy megfejtsem a rejtélyét ennek a srácnak. Az, hogy ő ilyen jól ismert, hogy még azt is egyből leszűrte, hogy féltékeny voltam Ri Jinre, feldühített. Én még azt sem tudtam volna róla megmondani, hogy csak játszott azzal a nővel, vagy tényleg tetszett-e neki. Annyi kérdőjel volt bennem vele kapcsolatban, hogy szinte kaptam a lehetőség után, hogy legalább egyre választ kaphassak. Így sóhajtva folytattam a mondandómat. – Áll az alku! Ha bárki elhiszi a képek alapján, hogy te vagy életem szerelme, akkor beavatsz egy-két titokba.
- Nem – rázta meg a fejét a fiú, mire szemöldök ráncolva néztem rá.
- Akkor mégis mit akarsz?
- Velem hitesd el! A többiek egy cseppet sem érdekelnek.
- És mégis mi alapján fogsz dönteni? – kérdeztem kétkedve. Mert ha csak az ő véleménye számít, akkor akármit mondhat. Ha addig nem lesz elégedett, míg ténylegesen le nem fekszem vele, akkor az egész fogadásunk értelmetlen volt!
- Egész jól olvasok benned, rémlik? – emelgette kihívóan a szemöldökét. – Tudni fogom, mikor teljesíted az alkunk rád eső részét, ebben biztos lehetsz. És nem fogok hazudni ezzel kapcsolatban, csak hogy elkerüljem, hogy veszítsek és a beszélgetést Jae Wanról.
Kérés nélkül megígérte, hogy nem fog csalni és csak azért hazudni, hogy meglógjon a nyereményem teljesítése alól. Kifejezetten jólesett, hogy gondolt erre is.
- De ha azt mondom, hogy vesztettél, akkor nem fogsz akadékoskodni, érthető? – vont kérdőre Kyu Hyun és éppen azon voltam, hogy replikát csapok, hogy olyannak ismer-e, mint aki ezt csinálná, de egy fagyos hang állított meg, mielőtt bármit is tehettem volna.
- Most azonnal nekiláttok a munkának vagy repültök mindketten, elég világos voltam?! – szelte át a helyiséget Hye Bin hangja éles tőrként, ami egyenesen a mellkasomba fúródva állt meg. Kyu Hyunnal azonnal szétrebbentünk és rémülten meredtünk a nőre, akiről nem gondoltam volna, hogy képes ilyen habitust is felvenni. Így jó mélyen meghajoltunk Kyu Hyunnal, szinte egyszerre és bocsánatot kértünk az eddigi teljesítményünkért.
- Nem érdekel a bocsánatkérésetek – felelte ugyanolyan ridegen a fotós. - Csak hadd csináljak már rólatok egyetlen egy normális képet legalább, mert amit eddig felmutattatok az közel sem méltó egy világhírű idolhoz és egy újdonsült gyakornokhoz!
Nem tudom, hogy Kyu Hyun agyában mi játszódhatott le, de én jelenleg legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Igaza volt Hye Binnek, nem azért voltam itt, hogy szórakozzak, hanem, hogy dolgozzak és elvégezzem a munkámat. Ami pillanatnyilag az volt, hogy eljátsszam Kyu Hyun szívszerelmét, akivel éppen le akarna feküdni. Ha nem is volt a szívem csücske ez a feladat, akkor is meg kellett volna tennem. Még akkor is, ha a fiú nem is ajánlott volna érte semmit sem. Be kellett bizonyítanom, hogy nem csak azért lehetek itt, mert a vezérigazgató lánya vagyok, hanem azért, mert megérdemlem ezt a pozíciót!
Határozottságtól telve, bár még kissé hiányos önbizalommal fordultam ismét Kyu Hyun felé, hogy nekikezdjünk végre a komoly munkának. Míg én a nyaka köré fontam a karjaim, ő a csípőmnél fogva húzott magához közelebb. Komoly arckifejezéssel mértük egymást végig, mikor váratlanul megszólalt a fiú, alig hallható hangon.
- Akkor benne vagy a fogadásban?
Nagy szemekkel néztem rá, hogy megint előhozakodott ezzel, mert azt hittem, lezártuk a témát azzal, hogy ideje komolyan vennünk a fotózást.
- Benne! – szűrtem a fogaim között és közben szidtam magamat, hogy az előbbi fennkölt beszédem után, mégiscsak belementem egy ilyen gyerekes fogadásba a fiúval…

6 megjegyzés:

  1. Nagyon jo lett ez a resz is! :3
    Varom a kovit ♡♡♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, ennek nagyon örülök, annak meg még jobban, hogy írtál!! ^^ <3

      Törlés
  2. Hű azta jó mindenségit nagyon király lett. Folytatást azonnal. Nem csalodtam benne kíváncsia várom hogy végződik az utolsó fotózás.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Váó, köszönöm szépen!! :) Igyekszem ám, de most nehézkes a folytatás a suli miatt, de sietek vele, de nem fog a minőség rovására menni, ígérem :3 És köszönöm, hogy mindig írsz, nagyon boldoggá teszel vele! *-*

      Törlés
  3. Oooooommmmmgggggg!!!! EZ ESZMETLEN VOOOOOOLT!!! *o* hat a SeJoos jeleneteknel ugy fngorcsoltam meg olvadoztam hogy csak na *--* ugy megnéztem volna hogy akkor ki milyen fejet vagott :3 meg elképzelve hogy Minsooval meg MinJuval hogy csinaljak olyan cukik lehettek *----* na de visszatérve ahhoz mikor ugye SeJooval fotozkodott ugye Kyuhyun reakciojara lettem volna a legkivancsibb: 3 nekem van egy olyan érzésem hogy nem véletlen telepedett le a stylist mellé és nem nézte végig a fotozasukat. Lehet fajt neki nézni a kis párost és ezzel terelte el a figyelmét : 3 uhh azt hittem az ő részük is zokkeno mentesen fog menni de tevedtem xd hat nagyon el beszélgettek az idot xddd nem is csodálom hogy a fotós mar tiszta idegbeteg lett xdd baszki higy ez a stylist milyen egy k**** authittem csak joba vannak a fiuval de tenyleg ramozdulna xd Kyuhyun mg hogy leolvasta a Hanarol hogy peltekeny xdddd ajj ugy utalom mikor Kyuhyun ugy viselkedik hogy ő mekkora egy isten meg teljesen elhiszi magáról (ami ugye igaz mert irtó dögös.de valahogy nem szeretem mikor ezzel hencegnek meg fennhordják az orukat a fiuk) azert cuki volt foleg mikor mar megváltoztatta a hangszinet es komolyan kezdett el Hanaval beszelni: ) kivancsi vagyok ez a fogadás hogy fog alakulni, arra is kivi vagyok hogy ha nyer a lany akkor mit fog mondani neki Kyu az occserol de másfelől meg ha elhitetni Kyuval hogy szerelmes belé akkor SeJooval is és akkor megint szenvedni fog szegény : "( na majd meglátjuk mi lesz. Ahhh alig varom hogy olvashassam hogy hogy fog alakulni: 3 amugy egy kérdés, kicsit elfelejtettem mar azt a liftes jelenetet szoval Kyuhyun mire is volt kivancsi az nappal kapcsolatban? Melyik részben is volt az? És azon belul hol? Mindjart vissza olvasom mert most furja az oldalam xd ajj mert vagyok ilyen feledékeny xdd na de gyorsan hozd a KOVI részt mert ahhhh nem birom nélküleeee❤😍❤😍❤😃

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te jó isten!!! *-* Egyszerűen tényleg csak azt tudom mondani, amit az előző fejezetnél a válaszomban, hogy lenyűgöző vagy. Már felcsillan a szemem,a hogy meglátom ezt a rengeteg betűt és szót és mondatot, és jajj! :D Oh, há Min Jun és Min Soo megért volna egy misét, tuti rengeteget szerencsétlenkedtek xD Se Joo meg hozta azt az édes formáját, mint mindig és megértem a fangörcsöt én is imádom őt :3 Hát Kyu Hyunról nem tudok nyilatkozni semmit sem, mert nem árulok el semmit róla, ami a történetből nem derül ki, mert akkor elrontom a meglepetést :3 De jó olvasni, ki mit gondol, mert nekem néha valami eszembe sem jut, mint amit az olvasók megosztanak velem :D Hát igen, Kyu Hyunnal nem mentek a legjobban a dolgok, és az nekem is feltűnt, hogy baromira csak beszélnek-beszélnek és telnek a lapok és már ott tartok, hogy elértem egy fejezethosszúságot, és még a fotózáson át sem estünk. :D Elsőnek olyan szerepet is szántam neki, de aztán valahogy jött ez az ötlet, és akkor a stylist kicsit más karaktert kapott :DD Bizony alapjáraton én is a falara másznék ettől az önelégült viselkedéstől, de ugyebár tudjuk, hogy Kyu Hyun nem ilyen alapjában véve ^^ Váó remekül feltetted a kérdéseket a következő részekkel kapcsolatban! Van amire már tudom a választ, van amire még ki kell gondolnom :D Ha esetleg nem olvastad volna vissza akkor: ugye a liftben Ha Na rosszul lett és KYu Hyun nagyon aggódott érte. Mikor pedig Se Jooval volt a gyengélkedőn beszéltek telefonon, és ott Kyu Hyun megkérte a lányt, hogy elmondhatná mi is történt a liftben, mert aggódott érte és fogalma sincs mi zajlott le akkor. Szóval ennek a dolognak a következménye ez a téma. :D Amúgy nem meglepő ha nem rémlik, már elég régen volt az a fejezet, azért említettem meg kicsit részletezve, mert féltem, hogy mások is elfelejtették már :D
      Igyekszem a kövivel és irtózatosan hálás vagyok ezért a sok véleményért!! Annyira feldobtad vele az utóbbi rossz napjaimat!! <3 <3 <3

      Törlés