45. fejezet

Benne vagyok!

- Azt akarod mondani, hogy azt a robbanást valaki szándékosan csinálta? – hitetlenkedve néztem Kyu Hyunra, aki még mindig merev kifejezéssel bámult maga elé.

- Pontosan azt. – Az a düh, ami eddig mélyen bújt meg a szemében, egyre inkább láthatóvá vált. Az ökölbe szorított ujjai enyhén reszkettek, az állkapcsa megfeszült a válasz alatt és az egész testtartása az indulatairól árulkodott.

- Ez szörnyű! – ráztam meg a fejem, még mindig nem teljesen értve, hogy ez mit is jelent valójában.

Valaki lelkén száradt több tucat ember halála! Valaki azt akarta, hogy az a robbanás megtörténjen és ezzel kioltsa az ott jelenlévők életét. El sem tudtam képzelni, hogy vetemedhet valaki ilyesmire! Ez számomra felfoghatatlan volt. Az ilyen ember egyszerűen nem normális, pszichopata vagy egyszerűen csak gonosz.

Már éppen hangot akartam adni a gondolataimnak, de ekkor jobban megnéztem az előttem álló fiú arcát és minden haragom elszállt, csak az aggodalom maradt a helyén. Lehetek én akármilyen dühös vagy feldúlt, de az valószínűleg meg sem közelítette azt, amit Kyu Hyun érzett. Ő ott volt személyesen és pontosan tisztában volt azzal, micsoda borzalom történt a tegnapi napon abban az étteremben. A lelkiismerete sem bírta még teljesen feldolgozni az eseményeket, most pedig azt kellett megtudnia, hogy nem is egy balesetről volt szó, hanem valaki állt az egésznek a hátterében. Tanúja volt annak, ahogy valaki felháborítóan gonosz tettei miatt mások az életüket vesztették…

- Sajnálom. – Végül csak ennyit suttogtam halkan és óvatosan megkerestem a kezét. A bőre elfehéredett a keze fején a bütykeinél, olyan erővel szorította ökölbe az ujjait. Összerezzent, ahogy megérezte az érintésem, még pár pillanatba bele is telt, míg engedett nekem, de aztán az ujjainkat összefűzte.

- Ne sajnáld, nem te tehetsz róla – mondta meglehetősen hűvösen, de tudtam, hogy ez a hangnem nem nekem szól.

- Én azt sajnálom, hogy ilyesmit kellett átélned – még számomra is frusztrálóan szomorú és együtt érző volt a hangom, nem hogy neki. –, de azért hálás vagyok, hogy neked nem esett komolyabb bajod. Tudom, hogy téged ez egy cseppet sem vigasztal, és hogy ez rettenetesen önző tőlem, de akkor is hálás vagyok.

- Azért egy kicsikét vigasztal – megszorította a kezem, amivel csak megerősítette a szavait. Viszont ahhoz a mosolyhoz nem volt mérhető, amit rám vetett abban a pillanatban. Ebből a mosolyból láttam azt, hogy igenis számít neki az, amit mondok és nem tart önzőnek amiatt, amit érzek.

- Kyu Hyun! – kiáltotta el Min Soo magát nem messze tőlünk valahol. Mondanom sem kell, hogy olyan gyorsan kaptam ki a kezem a fiújéból, hogy szabad szemmel nem is lehetett volna követni a mozdulatot. Még az kellene, hogy kombinálni kezdjenek Kyu Hyunnal is valamit, mikor még én magam sem tudom, hogy mi van közöttünk jelenleg!

- Ez most viszont fájt – nézett rám kiskutya szemekkel, mintha a legkedvesebb játékától fosztottam volna meg.

- Sajnálom, majd kiengesztellek valahogy! – forgattam meg a szemem a gyerekes viselkedésén, de neki erre megcsillant a tekintete a szavaim hatására.

- Ez a nap egyre jobb és jobb lesz! – mondta meghökkent vidámsággal mosolyogva.

- Ezt meg hogy érted?

- Majd megtudod – titokzatos félmosolyra váltott, amitől a gyomrom kellemetlenül összeszorult és kezdtem bajban érezni magam. Mégsem próbálhattam meg kiszedni belőle a választ, mert egyrészről hiábavaló próbálkozás lett volna, másrészről pedig Min Soo is felbukkant a folyosó végénél.

- Hát itt vagytok! – ült ki a boldogság egyből a langaléta srác arcára. – Gyertek, mert folytatjuk a forgatást!

- Megyünk! – veregette meg Kyu Hyun Min Soo vállát, én meg a fiút bámulva lépkedtem mögöttük, miközben azt hallgattam, hogy szerintük hol lehet kapni a legjobb jjajjangmyeont a városban.

Kyu Hyun pillanatok alatt képes volt váltani a dühös, bosszúszomjas férfi és az örökké vidám, szeleburdi srác szerepe között, amin csak megdöbbenve tudtam rázni a fejem. Tudtam, hogy még igencsak a hatása alatt van a korábbi telefonbeszélgetésnek és egészen máshol járnak a gondolatai, mégis igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, hogy minél inkább elrejtse a zaklatottságát, mivel éppen nevetve szórakozott a barátjával, aki mit sem tudott arról, amin átment a minap.

Ez először elképesztett, hogy ennyire képes kontrollálni az érzéseit és elfojtani azokat az emlékeket, amikről nem akart tudomást venni. Senki meg nem mondta volna a jelenlévők közül, hogy tegnap egy robbanásban majdnem meghalt, és egy olyan trauma nyomait cipeli, amitől mások napokra összeomlottak vagy éppen depresszióba estek volna. Még csak a sérüléseiről sem igen tudtak, vagy valamilyen hazugsággal etetett bizonyára mindenkit, akiben bármilyen kérdés is felmerült. Viszont ahogy jobban belegondoltam ebbe az egészbe, szomorúság és sajnálat kavargott a szívemben. Mert ez azt is jelentette, hogy nem igen bízik meg másokban, hogy elmondja nekik az igazságot. Még a banda tagjaiban sem, akikkel már két éve nap mint nap együtt élt, még előlük is titkolta a történteket. Vagy csak egyszerűen nem akarta, hogy aggódjanak érte, ahogy ő is mondta? Zavarta volna, hogy annyiszor emlékeztetik a kérdéseikkel a robbantásra?

Nem tudtam. Fogalmam sem volt néha, hogy mi jár Kyu Hyun fejében. Ahányszor kaptam egy választ a kérdéseimre vele kapcsolatban, annyiszor szült bennem az még több kérdést…

De inkább nem is töprengtem ezen tovább, mivel mire visszaértünk a bálterembe, már megint bele kellett vetni magunkat a munkába, így pedig megúsztam a további magyarázkodást a srácoknak a büntetőfeladatommal és Chris-szel kapcsolatban is.

Az ebéd utáni pihenőt letudva, mindenki ismét a sminkes-fodrász-designer részlegre ment, hogy rendbe szedjék magukat, köztük én is. Mire ismét nekikezdtünk az álarcos bál jeleneteinek felvételeibe, már mindenki a régi fényében pompázott.

***

- Örülök, hogy megismerhetlek, La Na! – Üdvözölte mély és búgó hangon Kyu Hyun a lányt, amitől annak felállt a szőr a karján, belebizsergett minden idegsejtje és a pillantásába is beleborzongott. Elképesztette, hogy ez a pár szó ilyen hatással volt rá, de nem kapta el a tekintetét, nem árulta el magát.

De hiábavaló volt La Na minden próbálkozása, mert Kyu Hyun már több éves tapasztalattal rendelkezett a vadászat terén és tisztában volt a zsákmány minden egyes rezdülésének jelentésével. Észrevette, hogy a lány érdeklődik iránta, és nem közömbös számára úgy, mint az eddig sikertelenül őt ostromló férfiak hada. Elégedettséggel nyugtázta ezt a tényt, és a magabiztosság visszaköltözött belé, ami korábban érthetetlen módon elhagyta. Elengedte az apró és meleg kezet, de ő sem volt hajlandó elereszteni a leány pillantását.

- Nem különben – tetszett neki La Na csilingelő hangja, mintha csak egy hárfán játszott volna valaki. -, Kyu Hyun.

Ahogy pedig kimondta a nevét, olyan volt, mintha egy különösen pikáns és ínycsiklandozó desszertet ízlelgetett volna. Még az is elbűvölte a fiút, ahogy La Na beszélt, de ezt a gondolatot gyorsan kiverte a fejéből, nem gyengülhetett el ennél is jobban.

- Hogy-hogy eljöttetek a bálra? – fordult ismét bátyjához La Na, mert nem bírta állni végül az ónixok erőteljes pillantását, a beszélgetéssel pedig elterelhette a figyelmét arról a tényről, hogy milyen forró az egész arca. – Úgy tudtam, hogy nem vagy az ilyesfajta rendezvények híve, Oppa.

- Nem így terveztük az esténket, de itt kötöttünk ki – válaszolt Min Jun, megvonva a vállát. – Ráfért már mindannyiunkra egy kis lazítás és szórakozás.

- És jól szórakoztok? – mondta La Na a többiekhez is intézve szavát, udvariatlanság volt, hogy csak a bátyjával ketten beszélgetnek, és nem vonják be a társalgásba a többi fiút, így ezen próbált meg segíteni.

- Most már egészen élvezem – jegyezte meg Kyu Hyun szinte tüzes tekintettel, egyértelművé téve, hogy La Na társasága igencsak dobott a kedvén és a hangulatán.

Már gondolatban ezer és egy terv körvonalazódott a fejében, hogyan maradhatna kettesben a lánnyal, hogyan válthatna vele pár szót négyszemközt. Beszélgetni szeretett volna vele, megismerni, hogy tényleg olyan ember-e, mint amilyennek tűnik. Hogy a külső mögött olyan személyiség és belső lakozik-e, mint amire vágyik és amiről ábrándozik. Tudni akart róla egyszerűen mindent!

Se Joo és Min Jun is kissé túl direktnek érezte a kijelentését, így egyből menteni akarták a helyzetet, hogy ne ijesszék el Kyu Hyun szavai már az első pillanatban Min Jun húgát. Se Joo még észrevétlenül oldalba is könyökölte barátját, hogy vigyázzon magára, de az meg sem rezdült a bordái közé sújtó testrész ellenére sem.

- Nagyon tetszik a bálterem díszítése és a zene is pont jó választás – nézett körbe elismerően Se Joo, megdicsérve a dekorációt, amit egy enyhe főhajtással fogadott a lány.

- Tudod, hogy mi a véleményem a bálokról – Min Jun még mindig az érzéketlen stílusával adta elő a mondandóját, majd egy halvány mosoly kíséretében felemelte a kezében tartott vörösbort. -, de a bor legalább finom. Jó választás volt!

Ugyan a két fiú nem tudhatta, de La Nat nem hogy elrémisztette Kyu Hyun kicsit sem burkolt flörtölése, hanem igenis tetszett neki az egyenes beszéd. Sokan kerülgették a forró kását, mikor randira hívták, körülményes és szép szavakat használtak ahelyett, hogy elmondták volna azt, ami a szívükön volt.

- Örülök, hogy végre sikerült egyszer az életben eltalálnom az ízlésedet – fújtatott La Na, de mégis dagadt a melle a büszkeségtől, hogy a bátyja elismerő szavakkal illette. Eddig sosem volt erre példa, mert Min Jun eléggé válogatós volt borok terén, így mindegyik korábbi választását kritizálta valamiért.

- Nem is mondtam még! A húgom volt a szervezője a bálnak.

- Tényleg? – meglepődtek mindannyian, de végül Se Joo tette fel a kérdést.

- Rendezvényszervező vagy?

- Igen, szóval, ha esetleg szükségetek lesz egyre, bátran hívjatok! – mosolygott La Na és már szinte vette volna elő is megszokásból a névjegykártyáját a táskájából, de hirtelen valaki bevágódott Min Jun és Se Joo közé, átkarolva a két fiú vállát.

- Halihó! – mosolygott vidáman a kis csoportra Min Soo, fel sem mérve, hogy éppen mit zavart meg. – Mi ez a tartózkodó és unalmas viselkedés itt? Nem szórakozni jöttünk ide?

Kyu Hyunt is meglepte a negyedik fiú felbukkanása, és most először úgy érezte, hogy legszívesebben bokán rúgná Min Soot. Nem volt elég, hogy már egy kissé be is csiccsentett, de még attól is tartott, hogy elront mindent és felsül miatta Lan Nanál. Azt pedig semmiképpen sem engedhette meg magának.

- La Na, ő itt a kis baráti társaságunk negyedik tagja, Min Soo – mutatott a magas fiúra Min Jun, de közben vett egy mély levegőt, mert ő is tudta, hogy a srác különösen nyílt és közvetlen személyiségét sokan nem tudják kezelni. – Ő pedig a húgom, La Na.

- Kisasszony! – hajolt meg formálisan Min Soo, mint egy jólnevelt úriember, amin a többiek igencsak megdöbbentek. Nem volt szokása így viselkedni, és ha a többiek nem a meghökkenésüket próbálták volna palástolni, akkor gyanakodniuk kellett volna a fiatalabb fiúra. Mivel egy ördögi vigyor jelent meg az arcán, mikor kiegyenesedett, és mit sem törődve bárki mással, megölelte La Nat, aki a hirtelen bekövetkezett csavar miatt csak megdermedve, nagy szemeket meresztve maga elé tűrte a bánásmódot. – Így azért sokkal jobb volt!

A három srác még magához sem tért a megrökönyödésből, mikor Min Soo elengedte pár másodperc után a lányt. Aztán viszont egyszerre költözött beléjük élet és elkezdték szidni a hórihorgas fiút, aki behúzva a nyakát, megszeppenve nézett egyikükről a másikukra.

- Megmondtam már nem egyszer, hogy kontrolláld magad idegenek között!

- Mi van az agyad helyén, ember?

- Még egy ilyen, Min Soo, és esküszöm, hogy…

La Na viszont nem bírta tovább és kirobbant belőle a nevetés, amire a négy fiú egyszerre kapta felé a fejét. Egyikük sem tudta mire vélni a viselkedését, de csak nem jelenthetett ez rosszat… Így Min Soo közben észrevétlenül kiszabadult a veszélyes körből, amit a három barátja alkotott, hogy leteremtsék az előbbi tettéért, majd bátran La Nahoz lépett.

- Szabad egy táncra? – félig meghajolt és a kezét nyújtotta, hogy a parkettre kísérhesse azt a lányt, akit a teremben lévő férfiak többsége a magáénak akart, de mégis elutasítást kaptak válaszul.

Min Junék szóhoz sem tudtak jutni, mintha valamilyen ismeretlen nyelven kezdtek volna el beszélni a körülöttük lévők, ők csak kapkodták a tekintetüket a két fiatal között.

- Természetesen! – pukedlizett egyet La Na, majd elfogadta a hosszú ujjakból álló, kecses kezet egy vidám mosoly kíséretében.

Min Junnak meg kellett támaszkodnia a fal mellett, Se Joo pedig köhögésben tört ki, hallva, hogy La Na igent mondott egy olyan fiúnak, akiről azt hitték, hogy esélye sem lehet nála. Arról nem is beszélve, hogy az előbbi közjáték után azt gondolták, Min Jun húga úgy zavarja el őket innen, hogy öröm lesz nézni!

Egyedül Kyu Hyun maradt ijesztő csendben. Egyszerre érzett dühöt, hitetlenkedést és irigységet, ahogy meghallotta La Na válaszát Min Soo kérdésére. Azt a választ, amit neki kellett volna hallania, és nem a barátjának! A féltékenység magja lassan csírázott ki, ahogy meglátta Min Soot, amint megöleli azt a lányt, akit legszívesebben ő tartott volna a karjai között, de hatalmas szörnyeteggé nőtte ki magát, mikor megfogták egymás kezét. Alig bírt magával, alig tudta visszafogni magát, hogy ne szóljon semmit, vagy hogy ne állítsa meg őket valami ostoba oknál kifolyólag, ahogy elindultak a parkettre, a szép lassan tömeggé növekedő táncosok közé.

- La Na… - kezdett bele Min Jun ijedten, de elakadt a szava, mert fogalma sem volt, hogy mit mondhatna húgának. Azzal a céllal mutatta be neki barátait, mert Kyu Hyun érdeklődött iránta, és most ő maradt hoppon, mert Min Soo néha úgy vetette bele magát a dolgokba, hogy egy percig sem gondolta át a helyzetet.

- Kyu Hyun – Se Joo is hasonlóan vélekedett erről, pedig össze sem beszéltek Min Junnal, de benne nagyobb aggodalom kelt szárnyra, ahogy meglátta Kyu Hyun arckifejezését. –, tudod…

De Kyu Hyun nem engedte szóhoz jutni, leintette mindkettejüket, hogy hagyják csak és ne pazarolják rá az energiájukat. Ennek pedig egy oka volt. Méghozzá az a pillantás, amit La Na vetett rá a válla felett, ahogy Min Soo mellett sétált, kerülgetve a táncoló párokat. Ez az egy pillantás pedig úgy fújta el az előbb érzett dühét és kétségbeesését, mintha ott sem lett volna. Mert abból a rövid pillantásból ez az egy üzenet sugárzott felé: gyere és kapj el, ha tudsz!

Kyu Hyun pedig nem vesztegette az idejét, az első útjába akadó lányt felkérte és beálltak a táncosok közé. (Csak félszemmel látta, hogy Min Jun és Se Joo követik a példáját.) Nem arról volt szó, hogy Min Soo annyira megfogta volna La Nat, hogy egyből igent mondott neki, nem! Nem akarta megkönnyíteni Kyu Hyun dolgát, nem akart könnyű prédává válni, aki magától besétál a csapdába. Fogócskázni akart vele, ami nagyon is fellelkesítette a fiút, hiszen már régóta nem kellett küzdenie senkiért sem, így ez az újdonság erejével hatott rá. Hiszen mégis mi az élvezet abban, ha a zsákmány önként ajánlja fel magát neki és oda a vadászat öröme? Ha nincs meg a játék, az intrika, az élvezet, akkor mi értelme van az egésznek?

Ez a lány olyasfajta érzéseket csalt elő Kyu Hyunból, amit már régen elfelejtett és nem érzett: az izgalmat. Minden olyan könnyű volt számára, mindig mindent megkapott, amit akart, nem volt az életében már kihívás – most ez mégis megváltozott.

Ugyan soha nem szerette azokat a bálokat, ahol a koreográfia előre ismert volt, most mégis örömmel vetette bele magát a forgatagba ismeretlen partnerével, követve La Nat és Min Soot. A lány láthatóan keresett valakit a tömegben és Kyu Hyun csak reménykedni mert, hogy éppen őt. A reménye pedig bizonyossággá vált, mikor találkozott a tekintetük és La Na egy megkönnyebbült, boldog mosolyt vetett rá. Ettől a mosolytól pedig a gyomrában mintha ezernyi pillangó kelt volna szárnyra.

Mégis hogy volt ez lehetséges?! Hogy lehet, hogy így megbabonázta ez a lány? Miben különbözött ő attól a többi lánytól, aki jelen volt a teremben? Voltak nála szebbek, bizonyosan okosabbak is, akadtak olyanok is, akikkel olyan éjszakában lehetett volna része, amit ő nem ajánlhatott neki – mégis, egyikük sem érdekelte. Csak ez a fekete hajú szépség, aki káprázatosan mosolygott rá és amitől minden gondját képes volt elfelejteni…

Annyi előnye volt a koreográfiának, hogy az elég sűrű partnercserének hála, már csak idő kérdése volt, hogy mikor kerülnek össze. De ez sem volt elég gyors Kyu Hyunnak, annyira áhítozott már arra, hogy belenézhessen La Na szemeibe, hogy átkormányozta magát a párjával együtt Min Sooék szomszédja mellé. Olyan borzasztóan lassan telt az idő! Alig akart eljönni a párcsere, de végül megtörtént és már csak pár perc választotta el a lánytól, akire már úgy vágyott.

Amint egymás mellé kerültek, La Na rögtön kiszúrta a fiút, aki még csak rá sem nézett arra lányra, akivel táncolt, egész végig őt figyelte. Ő viszont nem volt hajlandó megadni ezt az örömöt Kyu Hyunnak, így csak egy pillantásra méltatta, majd egy visszafogott mosolyt vetett a vele táncoló szőke srácra, amitől már megint mocorogni kezdett Kyu Hyun gyomrában az a zöldszemű szörnyeteg. Legszívesebben rászólt volna, hogy csak rá mosolyogjon, senki mással ne ossza meg ezt a csodát, mert csak a magáénak akarja tudni.

Türelmetlenül várta, hogy teljenek a percek, a szíve szinte a zene ritmusára vert. Idegesen vette tudomásul, hogy izgul. A nagy Kyu Hyun izgult… Még ő maga sem akarta elismerni, de hevesen verdeső szíve és remegő gyomra erről árulkodott.

Kyu Hyun tisztában volt minden egyes pillanattal, ami akkor történt, mikor megálltak egymással szemben, hogy egy párt alkossanak. A kezére, ahogy La Na keskeny derekára siklott; az összesimuló tenyerükre, ahogy egymásba kapaszkodtak; az apró és óvatos érintésre a vállán, ahogy La Na felvette a kezdőpozíciót és arra a pillantásra, amit akkor vetett rá a lány. Eddig fel sem tűnt Kyu Hyunnak, hogy La Nanak milyen észveszejtően csillogó, zöld szemei vannak – ami ki is csúszott a száján.

- Gyönyörű szemeid vannak.

- Köszönöm! – sütötte le az említett szemeket a lány, majd ismét ránézett. – Te sem panaszkodhatsz.

- Hát most már semmiképpen sem panaszkodnék – felelte a fiú megint csak őszintén, mire La Na elmosolyodott, ettől pedig Kyu Hyun szíve ki akart robbanni a mellkasából. Egy percig szidta magát ugyan a hirtelensége miatt, de aztán úgy érezte, hogy nincs miért szégyenkeznie. Tudtára kell adnia La Nanak, hogy tetszik neki, különben esetleg az ilyen Min Soo féle srácok lecsapják a kezéről.

- Látom, elég közvetlen vagy – pislogott rá La Na, de egy csepp rosszallás sem volt a hangjában. Sőt, ha Kyu Hyun sejtette volna, hogy alig bírja kiejteni a szavakat az izgatottságtól, mert a fiú érintésének nyomán a pulzusa az egekbe szökött és a légzése is szabálytalanná vált! De erről fogalma sem lehetett a fiúnak, és ez így volt jól. -, nem rejted véka alá, hogy mit akarsz.

- Miért, mit akarok? – kérdezett vissza Kyu Hyun, szinte felfalva a lányt a szemével.

Minden lépést öntudatlanul tettek meg, egy mozdulatra sem figyeltek oda igazán, mégis tökéletes összhangban voltak, mintha évek óta táncoltak volna együtt. Éppen pörgette Kyu Hyun La Nat, és mikor visszatért hozzá, akkor szorosabban húzta magához, mint azt a tánc megkövetelte volna, mégsem ellenkezett a lány. Ugyan a lélegzete elakadt, ahogy Kyu Hyun arca hirtelen alig pár centiméteres távolságba került, de ez izgató volt és belebizsergett minden porcikája, így esze ágában sem volt szólni emiatt…

- Igaz is – kezdte meg a választ, miközben a lehelete Kyu Hyun arcát cirógatta, ami áramütésszerű hatással volt a fiúra. -, mit akarsz pontosan?

A legegyszerűbb válasz az lett volna, hogy „Téged”, de Kyu Hyun torkára forrt a szó, valamiért nem bírta kimondani. Túl akaratosan, erőszakosan hangzott és esetleg félreértette volna a lány, amit nem akart.

De mielőtt kitalálhatta volna a megfelelő feleletet La Na számára, ismét eljött a párváltás ideje, és a lány kicsusszant a kezei közül, még utána kapni sem maradt ideje, olyan váratlanul érte. Mintha hideg vizet öntöttek volna a nyakába, olyan tragikusan érintette a lány hiánya!

Percekig néztek egymás szemébe, egy pillantást sem pazarolva a partnerükre, mikor az egyik fordulatnál Kyu Hyun már sehol sem látta a lányt. Csak az a fiú állt mellette magányosan és tanácstalanul, akivel táncolt, így rögtön át is engedte neki a lányt, akit eddig tartott, majd La Na keresésére indult.

Az idegesség, amit La Na eltűnése okozott, kóros daganatként burjánzott szét a testében és aggodalomtól fűtve, kerülgetve a táncosokat, kutatta a szeme azt a lányt, akit nem tudott ilyen könnyedén elengedni.

És meglátta! Ott állt a félig nyitott teraszajtónál és őt nézte. Olyan volt a kintről beszökő szellőben lobogó organza függöny mögött, mint egy látomás. Sötét haját is meglebbentette a szél, azok a hihetetlenül zöld szemek őt figyelték a távolból, a mosolya pedig, amit rávetett, hívogató és játékos volt. Egyszerűen a bűvkörébe vonta ez a lány, amiből nem tudott menekülni. Így a lábai automatikusan mozdultak, hogy kövesse La Nat az ajtón túlra, az ismeretlenbe…

***

- Áh, majd megfagyok! – Reszketve léptem el a teraszra nyíló ajtó mellől, ahonnan fújt be a hideg szél, amint Ji Heon rendező úgy döntött, hogy a felvételnek vége.

- Tessék, terítsd magadra! – nyújtott át egy vastag plédet a személyzet egyik tagja.

- Köszönöm! – hálával vettem magamhoz, és terítettem a vállamra a barna anyagot, ahogy mondta.

- Srácok, idejönnétek egy kicsit? – kérdezte a rendező hangosan kiáltva egyet, hogy mindegyikük meghallja, majd a monitorhoz lépett, ahol az eddigi felvételeket néztük vissza minden egyes jelenet után. Pár másodpercbe telt csupán, hogy a banda tagjai eleget tegyenek a férfi kérésének. – Ha Na, ez rád is vonatkozik, gyere!

Meglepődve lépkedtem oda hozzájuk, de közben azon töprengtem, hogy mit ronthattam el annyira, hogy Ji Heon velem is beszélni akarjon.

- Most egy hosszú szünetet fogunk tartani, többek között a vacsora miatt is – kezdett bele a férfi és amit közölt, enyhén szólva örömmel töltött el. Kemény volt ez a pár óra és este tíz felé járt az idő, így valószínűleg mindenkinek a kaja körül forogtak már a gondolatai. -, és addigra megérkezik talán Hye Bin is.

- A fotós Hye Bin? – kérdezett rá értetlenül Se Joo.

- Igen, mivel a klip történetének koncepciója megváltozott, ezért a fotózáson készült képek használhatatlanná váltak – adta meg a magyarázatot. – Így ismét kamera elé kell állnotok, de ezúttal már más szerepben.

Őszintén szólva egyáltalán nem voltam oda ezért a hírért. Órák óta csak arra koncentráltam, hogy tökéletesen sikerüljön minden egyes felvétel, ami nagyon leszívta az energiáimat és állva el tudtam volna már aludni. A tetejében pedig az álmatlanul töltött éjszakák is ott voltak a hátam mögött, így kezdtem nagyon is a végkimerülés határát súrolni. A plusz munka ígérete pedig nagyon nem dobta fel a kedvemet, de hát mit lehetett tenni? Csak szépen mosolyogtam és bólogattam Ji Heonra.

- Majd szólok, ha megérkezett Hye Bin, addig pihenjetek!

Ennél több nem is kellett nekem, ott, ahol voltam, leheveredtem a földre a takarómra, hogy a ruhámat azért ne piszkítsam össze.

- Hát ez egyáltalán nem hiányzott! – visszhangozta a gondolataimat Min Jun.

- Nem értem, hogy miért nem lehet várni még a képekkel pár napot – rázta meg a fejét Se Joo. -, Hye Binnek is biztos van jobb dolga, mint az éjszaka közepén iderohangálni és ezzel foglalkozni.

Még percekig szidtuk a kialakult helyzetet, mire a vacsorát Ji Heon felkonferálta. Ezúttal udont rendeltek nekünk, ami szintén finom volt, de mégsem tudtuk tiszta szívvel élvezni az ízét annak a fényében, hogy míg a többiek pihennek, addig nekünk dolgoznunk kell.

Szótlanul fogyasztottuk el a tésztát, és éppen befejeztük, mikor megjelent Ji Heon, bejelentve, hogy Hye Bin már vár minket. Mindannyian az utolsó falatokat lenyelve mentünk a szomszédos helyiségbe, hogy találkozzunk vele. Hye Bin az egyik fodrásszal beszélgetett, míg várakozott, de mikor meglátott minket, egy nagy mosolyra húzódott a szája.

- Üdvözlöm, örülök, hogy újra találkozunk! – köszöntötte Se Joo udvariasan a nőt, ahogy a többiek is.

- Én is örülök, hogy újra láthatlak benneteket! Bár azt igazán sajnálom, hogy olyan körülmények miatt, hogy a korábbi munkánk feleslegessé vált, pedig igazán büszke voltam rá. – Elégedetlen volt a kialakult helyzettel, ebben biztos voltam, mert nem tetszését egy fintorral is kifejezte. – De legalább annyi előnye van, hogy ismét együtt dolgozhatunk.

- Minden rosszban van valami jó, nem igaz? – vigyorgott Ji Heon vidáman, mintha egy cseppet sem lenne fáradt. Bár valószínűleg ez így is volt, mivel már vagy a tizedik kávéját szürcsölgette, aminek hála olyan volt, mint egy soha le nem merülő duracell nyuszi. – De mielőtt belekezdenénk, mindenkire ráfér egy alapos smink igazítás!

Így se szó, se beszéd zavartak minket a sminkesekhez, akiknek negyed órába tellett csak a rendbehozása az arcunknak, utána pedig máris megint Hye Binnel és Ji Heonnal találtuk szemben magunk, de ezúttal már munkára készen.

- Így már mondhatni, megfeleltek a feladatra! – örvendezett a rendező, ahogy meglátott minket közeledni a bálteremben. Ugyanis a képeket nem egy zárt, berendezett stúdióban akarták csinálni, mint például a szomszédos, kis szoba, hanem egyenesen a bálteremben!

A táncosok nagy része ugyan elhagyta a helyiséget, mivel mint kiderült, a hosszú szünet – amit Ji Heon említett - körülbelül hat órát foglalt magába, amit alvásra kellett volna fordítaniuk. Persze nekünk ebből az időből lejöttek a képek elkészítésével töltött percek… Viszont elég sokan maradtak nézni az eseményeket ahelyett, hogy a legközelebbi szabad terembe mentek volna, ahol elvileg kényelmesen tudtak volna pihenni.

Ez pedig nagyon-nagyon nem tetszett – és nem arra gondolok, hogy esetleg fáradtak lesznek szegénykéim, mert nem pihenik ki magukat. Hanem inkább arra, hogy múltkor sem ment zökkenőmentesen a pózolás a fényképezőgép előtt, közönség szeme láttára pedig biztos voltam benne, hogy még annyira sem fog menni.

- Akkor lássuk, hogy mi is lenne a teendőtök! – hívott minket magához közelebb Ji Heon, mi pedig készségesen engedelmeskedtünk. – Ugyebár a szerelmi szál a négyről lecsökkent egyre, vagyis tulajdonképpen a Se Jooval, Min Junnal és Min Sooval készült fotók azok, amik értelmüket vesztették. Így mindegyikőtöknek főként egyéni képei lesznek a karakterüknek megfelelően.

Szuper, ez eddig nem is tűnt vészesnek! A srácoknak egy kis korrekcióra volt szükség, hogy menjen a kliphez a képsorozatuk, mivel nem a szerelmüket játszom el a videóklipben.

- Kyu Hyun, viszont neked mind egyénileg, mind pedig Ha Naval kell majd készíteni fotót, mivel rossz érzelmeket sugároznak a korábbiak. – Hogy micsoda?! Legszívesebben felkiáltottam volna, de még idejében sikerült visszafognom magam és nem ordítottam bele Ji Heon képébe, hogy mégis mit képzel. – Igaz, hogy a karaktered ugyanaz a női társaságot és testi örömöket kedvelő férfi…

- Milyen szépen fejezte ki magát, rendező úr! – mosolygott kajánul Kyu Hyun, mire a többiek is felkuncogtak, de Ji Heont nem tudta kizökkenteni, én pedig valahol ott vesztem el gondolatban, hogy „testi örömök”, így nem értékeltem a fiú humorát.

- …de pont az a lényege a klipnek, hogy Ha Na különbözik a többi lánytól, akivel eddig dolgod volt. Ő olyan mély érzéseket vált ki belőled, ami több a fizikai vonzalomnál, így ezért szükségesek az új képek – fejtette ki a gondolatmenetet a férfi, amiben még volt is logika, de mégis elkezdett izzadni a tenyerem tőle és a gyomrom is kényelmetlenül beleremegett. – Illetve lesznek közös, öt személyes képek is, amik előzőleg elmaradtak, de végül jó ötletnek vélte a vezetőség. Bárkinek bármi problémája, kérdése? Mert ha nem, akkor lássunk neki a munkának!

Ismét eljátszotta a nulla másodpernyi szünetet, így esélyünk sem volt megszólalni, hanem egyből irányította Se Joot az egyik koktélasztalhoz, ahol Hye Bin munkához is látott.

Még fel sem ocsúdtam úgy igazán abból, ami történt, Hye Bin már Se Jooról készítette a legtökéletesebb képeket, amit csak el tudtam képzelni. Se Joo egyszerűen vonzotta a kamerát, és annyira jól állt neki minden egyes beállás, pozíció, hogy akár két perc után is végezhettek volna, mégis vagy húsz percig ő volt soron. Ha pedig száz kép nem készült róla ezalatt az idő alatt, akkor egy sem. Pezsgővel a kezében, anélkül, a messzeségbe bámulva, az oszlopnak vetett háttal – minden elképzelhető módon. És nem először, de nem is utoljára ismertem el azt, hogy Se Joo nem véletlenül volt az első szerelmem. Még mindig megdobbant attól a szívem, ahogy azokkal a csokibarna szemekkel volt képes nézni…

Se Joo miután végzett, a monitorhoz lépett, hogy megnézze Hye Binnal és Ji Heonnal együtt a képeket, így váratlanul ért a hangja, mikor megszólított.

- Szerinted is jó ez a kép, Ha Na?

Kapkodva és idegesen vettem szemügyre az említett fotót, amin Se Joo a koktélasztalon támaszkodik, és egy pohár pezsgőt tart a kezében.

- Igen, jól sikerült – feleltem kissé dadogva, de láttam a fiún, hogy ennél bővebb véleményre számított, mert csalódottságot véltem felfedezni az arcán. Így mikor már fordult volna vissza a képernyő felé, tovább folytattam. – Főleg a tekinteted az, ami megfogja az embert, ahogy ránéz a képre.

- Kifejtenéd, ha megkérlek? – nézett rám Hye Bin érdeklődve, amitől még inkább zavarba jöttem, ha Se Joo nem lett volna elég.

- Úgy érzem – kezdtem bele, keresve a szavakat, de ahogy ráemeltem a tekintetem ismét a képre, már könnyebben jöttek elő a torkom mélyéről. -, hogy valami megfoghatatlan szomorúság tükröződik belőle, amivel az ember akaratlanul is tud azonosulni. Bocsánat, tudom, hogy ez ostobán hangzott…

- Ne kérj olyasmiért bocsánatot, amit gondolsz! – mosolygott rám elnézően Hye Bin. – És az, hogy egy fotóra nézve ilyesmit ki tud váltani Se Joo belőled, az az ő érdeme és büszke vagyok, hogy ezt sikerült átadnom.

Zavartan mosolyodtam el, és kerültem mindenki tekintetét – de főleg egy emberét -, mert nem akartam, hogy találkozzon a pillantásunk. Lehet, hogy csak a történtek fényében látok bele ilyesmit Se Joo képébe, és kínos lett volna, ha ez után a hülye belemagyarázás után még szemeznünk is kellene.

Szerencsére viszont nem erőltették tovább ezt a témát Hye Binék, hanem megtárgyalták, hogy miféle képekre lenne majd szükség, amiket a nőnek retusálnia kell. Majd azonnal következett Min Jun és Min Soo fotósorozata, ami körülbelül fél óra volt mindkét fiú esetében. Min Jun a rideg üzletembert alakította, Min Soo pedig a játékos és szeleburdi fiút.

Ahogy pedig teltek a percek, egyre jobban izgultam, hogy mikor kerül majd sor arra, amikor Kyu Hyunnal együtt kell megint kamera elé állnunk. Már az egyéni képeket csinálta a srác - mondanom sem kell, hogy még mindig irtózatosan szexi volt -, néha pedig találkozott a pillantásunk, ahogy én az egyik széken üldögéltem és vártam a soromra. Ebben a pillantásban pedig megint ott volt az a kihívás, mint a korábbi fényképezésnél, mikor a fogadásunkat kötöttük. Talán ezúttal nekem kellene valamit kitalálnom? – ötlött fel bennem a kérdés, de tudtam, hogy nem vagyok elég merész egy ilyen lépéshez.

- Jól van, akkor most jöjjön a páros képetek Ha Naval! – intett nekem hátra a válla felett Hye Bin, így felpattantam a székről és Kyu Hyun mellé sétáltam. A teraszajtó mellett álltunk, ahol a fiú eddig játszotta a melankolikus, magába forduló srácot, aki az élet nagy dolgain gondolkozik.

- Kyu Hyun – mondta nagy komolyan a rendező. –, hasonlót kellene alakítanod Ha Naval, mint korábban Se Joonak. Ha az ember ránéz a fotóra, akkor egy szempillantás alatt meg kell tudnia mondani rólatok, hogy annyira szerelmesek vagytok egymásba és akár meg is halnátok a másikért!

- Rómeó és Júlia féle szerelmet vár el tőlünk? – ráncolta a homlokát Kyu Hyun, jelezve, hogy nem tetszik neki az ötlet. És be kell valljam, én sem voltam elragadtatva tőle, ugyanis az a sztori nagyon nem ért jó véget…

- Talán sok lenne?

- Nem túlzottan rajongok az olyan elvakult szerelemért, ami végül a vesztét okozza az embernek. - Meglepődve néztem fel a fiúra, mert nem gondoltam volna, hogy képes az ilyen mélyenszántó gondolatokra. Észrevette a pillantásom, és egy félmosoly költözött az arcára, a szemében pedig furcsa fény csillant. Ajaj! Átkarolta hirtelen a vállam és magához húzott. – Csak bízza ránk ezt a dolgot, rendező úr! Ha Naval el fogjuk hitetni mindenkivel, hogy szeretjük egymást, ne aggódjon!

- Legyen így! – Nem tudom, hogy Ji Heon bízott-e Kyu Hyunban, mindenesetre ráhagyta a dolgot, én viszont valami bajt szimatoltam itt.

- Min töröd a fejed? – suttogtam idegesen Kyu Hyunnak, míg Hye Bin és a rendező tárgyaltak valamiről. De ha ők nem is figyeltek minket, ott volt az a jó pár táncos (szerencsémre Shinék Ki Younggal együtt leléptek valahova), aki eddig jól szórakozott a fotózáson és nem talált ennél jobb programot a szünetre, így kibújtam óvatosan a fiú karja alól.

- Emlékszel még a múltkori alkunkra? – kérdezett rá kerek-perec a srác, de nem értettem, hogy ez miért volt fontos most. Végül bólintottam, mert nehéz lett volna elfelejteni azt a pár órát, ami akkor lezajlott közöttünk. Ha el tudom vele hitetni, hogy szerelmes vagyok belé, akkor mesél nekem Jae Wanról, ez volt a fogadásunk tétje.

- Talán megint fogadni akarsz?

- Beletaláltál, csillagom! Élveztem azt a kis játékot, így feldobhatnánk most is valamivel ezt az unalmas munkát – kacsintott rám, és nem tudtam megállapítani, hogy a gyomrom az idegességtől vagy az izgalomtól állt-e görcsbe. – Legutóbb azt mondta neked Hye Bin, hogy én irányítottalak az egész fotózás alatt, így kihoztam belőled olyasmit is, amit másképp nem biztos, hogy megmutattál volna.

- Nem felejtettem el – kissé cinikusra sikeredett a hangom, de hát ki szereti azt, ha a hibáira emlékeztetik, és hogy nem olyan jó valamiben?

- Tehát, mit szólnál ehhez? – vetette fel, de mégsem bírtam megállni, hogy ne legyek kíváncsi arra, hogy mit szeretne kihozni ebből. – Ha sikerül elérned, hogy ezúttal te irányítsd a felvételeket, vagy legalább ne az én befolyásom alatt dolgozz, akkor kérhetsz tőlem valamit.

- Bármit? – Be kell valljam, nagyon is vonzó lett hirtelen a szememben ez a dolog. Kérhetek bármit Kyu Hyuntól? Mesélhetne még többet a családjáról, magáról, Jae Wanról vagy akármiről! Megkérhetném arra, hogy egy szál boxerben fusson egy kört az udvaron, vagy valami még ennél is kínosabbra. Vagy esetleg… randira is elhívhatnám, neki pedig nem lenne más választása, mint igen mondani. Ha Na, mire gondolsz?! – egyből megszidtam magam gondolatban, mégsem bírtam szabadulni ettől az ötlettől. Kyu Hyun meg én egy randin… Túlságosan csábító volt az a jelenet, ami megjelent a lelki szemeim előtt erről a lehetőségről. De ha gyáva is leszek ehhez a lépéshez, egy ilyen aduász a kezemben a fiúval szemben, bármikor jól jöhetett.

- Bármit – bólintott, jelezve, hogy igenis komolyan gondolja, ha azt mondja, hogy bármire hajlandó, majd nyújtotta a kezét, hogy megpecsételjük az alkut.

Már majdnem elvakított az a nyeremény, amit felajánlott és elfogadtam a kezét, de még idejében észbe kaptam, hogy ez nem ilyen egyszerű.

- És ha nem sikerül? – összevontam a szemöldököm, mert kellett lennie itt valami buktatónak. Összepréselte az ajkát, mert már azt hitte, hogy ilyen könnyen behúzhat a csőbe, de azért mégis egy pimasz vigyort erőltetett magára.

- Akkor velem töltöd az éjszakát.

Egy pillanatig fel sem fogtam, hogy mit mondott, aztán a szemeim elkerekedtek és hápogva néztem rá. Arról nem is beszélve, hogy az arcom lángvörösre gyúlt, mert ha előbb a lelki szemeim előtt egy randi képe játszódott le, most az egy egészen másfajta jelenetre váltott, amiben sokkal kevesebb ruha szerepelt, mint az előzőben.

- E-ez most csak egy v-vicc volt, igaz? – végül megtaláltam a hangomat, de a nyelvem még így is akadozott beszéd közben.

- A legkevésbé sem – rázta meg a fejét ártatlanul, mire éreztem, hogy még a víz is levert.

- Komolyan azt hiszed, hogy lefeküdnék veled egy fogadás miatt?! – kissé zavarban és halkabban ejtettem ki a lefeküdni szót, de ez volt most a legkisebb bajom. Nem tudtam eldönteni, hogy Kyu Hyun olyan lánynak néz-e, és ezért kér ilyesmit, ami felháborító volt, vagy csupán ennyit jelentettem neki, hogy egy fogadásban felvet ilyesmit, ami pedig inkább szíven ütött.

- Készen álltok, Kyu Hyun? – szakította félbe Hye Bin a beszélgetésünket, mire mindketten felé kaptuk a fejünket. Ji Heonnal megbeszélték azt, amit kellett, és már nekikezdtek volna a következő fotósorozatnak, ami rólam nem igen volt elmondható.

- Egy percet kérünk még! – jelzett a nőnek Kyu Hyun és maga felé fordított, de én még csak a szemébe sem bírtam nézni, nem hogy bármilyen más érzelmet is kicsikarni most magamból a dühön, a csalódottságon és a megdöbbenésen kívül.

- Annyira aranyos vagy. – Hallottam a hangján, hogy mosolyog, és a szemem sarkából láttam, ahogy az ujjaival az arcomhoz közelít, de elhajoltam az érintése elől. Legszívesebben számon kértem volna azért, amit mondott, de túl gyáva voltam hozzá, másrészről pedig nem is volt alkalmas rá a hely és az idő. A következő pillanatban viszont elkapta az állam és felemelte a fejem, hogy találkozzon a pillantásunk, de még mindig lesütöttem a tekintetem. – Komolyan azt hiszed, hogy lefeküdnék veled egy fogadás miatt?

Megismételte ugyanazokat a szavakat, amiket előbb én ejtettem ki sértetten, de az ő hangja egyszerre volt dorgáló és mégis kedves.

- Senki nem mondta, hogy azt az éjszakát egy ágyban akarom veled tölteni. – A lágy selyemhez hasonlított a hangja, és ahogy felfogtam, mit mondott, ráemeltem hitetlenkedő tekintetem.

- Hát akkor?

- Sokféleképpen el lehet tölteni egy éjszakát, de az maradjon az én titkom, hogy mire gondoltam – Hetyke hozzáállása és mosolya eltüntette azt a kényelmetlen érzést a szívemből, ami eddig nyomasztott, és kezdtem hinni benne, hogy nem olyan tervei voltak, hogy majd odaadom neki magam egy ostoba alku miatt. Viszont ezzel egyetemben nagyon is kínosan kezdtem feszengeni az ujjai között, ugyanis már megint a legrosszabbat feltételeztem róla ahelyett, hogy bíztam volna benne.

- Sajnálom – motyogtam az orrom alatt megsemmisülten, mert mégsem hagyhattam szó nélkül a dolgot.

- Micsodát? – Pontosan tudta, hogy mit akarok mondani, de hallani akarta, így a zavarom még nagyobb lett és elpirulva magyaráztam neki a bocsánatkérésem okát.

- Hogy azt hittem, csak le akarsz velem feküdni. – A mondat végét szinte elharaptam és Kyu Hyun mellkasát bámultam közben.

- Persze, nem zárja ki semmi sem, hogy egy ágyban fogunk kikötni az éjszaka végén – rántott a vállán a fiú egyet, mintha semmiségekről beszélne, nekem meg a nevetés és köhögés közötti hang tört elő a torkomból. Kyu Hyun hátba veregetett, amibe az egész testem belefájdult. – Megvagy?

- Hogyne – feleltem, mikor már kaptam rendesen levegőt. Viszont meg akartam valamiről győződni, és ezúttal a kíváncsiságom sokkalta nagyobb volt, mint a félelmem, így hangot adtam a gondolataimnak, ami nem hagyott nyugodni. Mivel az előbbi kijelentése a fiúnak szöget ütött a fejemben. – Akkor te egy… randiszerűségre gondolsz most?

Félrebillentette a fejét és elgondolkozott a kérdésen, mintha csak ízlelgette volna a szót.

- Hívhatod akárminek, mindegy – mondta végül lazán, mikor döntésre jutott, ami nem az a válasz volt, amiben reménykedtem. – Nekem az a fontos, hogy egy éjszakára az enyém leszel.

Hangosan szívtam be a levegőt és elfelejtettem, hogy ezt ki is kéne valahogy fújni.

- Lélegezz! – búgta kuncogva a fiú, mire kiszakadt belőlem az összes levegő. Majd ismét felajánlotta a kezét Kyu Hyun, amire csak nagy szemeket meresztettem. – Tehát áll az alku, Ha Na?

- Ha nyerek, akkor kérhetek tőled akármit, ha pedig veszítek, akkor egy estét együtt töltünk. Jól értem? – foglaltam össze a tétjét a fogadásunknak, csak hogy biztosra menjek.

- Teljesen jól – bólintott egyet elégedetten és kihívóan húzogatta a szemöldökét, hogy belemegyek-e az alkuba.

És nem kellett sokáig gondolkoznom rajta, hiszen csak jól járhatok, nem igaz? Ha Kyu Hyun nyer, akkor randira megyünk, ha én nyerek, akkor is dönthetek a randi mellett. Mégis mi veszítenivalóm volt?

- Rendben, benne vagyok! – mosolyogva csaptam bele a fiú kezébe és ráztam meg azt, hitelesítve az alkut.

Ekkor még nem sejtettem, hogy olyasmit indítottam el ezzel az egy mozdulattal, amiért később ezerszer is hálát adtam és amit ezerszer is megbántam azóta…